Salmo barátomtól kaptam kölcsön egy fantasztikus méretű, részben saját készítésű borzpamacsot. Kipróbálásának hatására teljesen átírtam a saját – korábban viszonylag racionális – mértékegység-rendszeremet.

Kezdjük is rögtön ezzel, azaz a méretekkel. Tömeg: 110 g. Érted, tizenegy deka. Sonkából már jól is lakhatsz ennyivel. A magassága nem egetverő, mert hisz 11 cm, az még egy nagyméretű pamacs normál hossza – itt ebből is 5,3 cm a nyél. Na de a borzszőr-köteg! A tövénél három centimétereses az átmérője, ami fönt természetesen hatalmas, tömött felületet ad. Huhh. Ami ezt a tőátmérőt illeti, azt kell tudni, hogy a kisebb/normál 20-22 mm-esek mellett (alant a képen a cédrusnyelű Golddachs 23 mm-es, és már ez sem kicsi pamacs) 24-26 mm átmérő is viszonylag nagy méretnek számít – hát még a 30 mm! Ez tényleg komoly mennyiségű szőrt ad, és mint tudjuk, a méret igenis számít – pamacsban is. Előnye nem is annyira a habképzési minőségben, mint inkább abban a fantasztikus érzésben nyilvánul meg, amely akkor tölt el bennünket, amikor egy ekkora, minőségi szálas, puhavégű borzzal kezdünk az arcunkon pamacsolni. Mindenkinek kívánom. Ez már a lelkünknek kell, azt ápolja – nem utolsó szempont.

A nyélanyag és a köteg is a TGN-től, azaz a The Golden Nibtől származik. Ez és a Whipped Dog nevű oldal a kedvenc helyeik azoknak, akik régi darabok restaurálásával (szép hobbi, régen nagyon is nagyon mutatós nyeleket készítettek, s ezek értelemszerűen túlélték a sörtét) vagy újonnan gyártott, esetleg saját nyelekből készítenek maguknak (vagy másoknak, eladásra) ecseteket. E pamacs nyelét Salmo maga esztergálta az alternatív elefántcsont fantázianevű műanyagból (tényleg szép, természetes, csontos benyomást ad), majd ebbe ültette a felsőkategóriás, Silvertip Grade „A” minőségű TGN-köteget.

Az ember aztán azt hinné, hogy a gyakorlatban egy ekkora pamacs irdatlan szappan- és krémpocsékolással jár. Ez volt a legnagyobb meglepetés számomra: semmi ilyesmit nem éreztem. Dolgozik, ahogy kell, veszi föl a szappant meg a krémet szépen, de a borotválkozás végén nem kellett vérző szívvel nyomkodni a csapba a további körökre vagy borotválkozásokra elegendő habmennyiséget. Legalábbis nem többet, mint amennyit néha sokkal kisebb pamacsokból is kidobok.

Korábban voltak olyan gondolataim, hogy a képeken látható, 24 mm-es Rooney Emillion Heritage pamacsomat eladom, mert néha túl nagynak éreztem. Annak, hogy a Big Salmót megnézhettem és kipróbálhattam, az egyik előnye végül is az lett, hogy a Rooney-t immár biztos megtartom. Még hogy nagy lenne? Hahaha. A másik pozitívum pedig a megerősítő élmény: higyjétek el, kell, mert néha jó egy fölöslegesen nagy pamacs a háznál.

Képek: P&P