Szerváltam ezt az Astrát. Apósom telkén találtam, ahol ki tudja, mióta hevert piszkosan, benne az utolsóként használt, rozsdás Wilkinsonnal. Gimis koromból ismertem már ezt a modellt, hiszen a nyolcvanas években igen jellegzetes darabja volt a KGST biztonságiborotva-felhozatalának. Most viszont rútul becsapottnak érzem magam miatta.
Hogy miért, azt majd később, egyelőre nézzük az immár szépen megtisztogatott „találmányt”. Szinte teljesen műanyag a lelkem, egyedül a két pillangószárny készült fémből, s ennek megfelelően alig van súlya: mindössze 22 gramm. Legjellegzetesebb, kifejezetten eredeti dizájneleme a nyél fölső részében kiképzett „ablak”, és az abba integrált fekete, bordás nyitóhenger. Tesójával, az Astra 901-gyel ellentétben nem nagyon találni róla információt, azt is csak nagy nehezen bírtam kideríteni, hogy ez volt az Astra 501.
Megjelenésével még ma is üdítő színfolt a hajdani szocialista tábori, leginkább Gillette-koppintásokból álló borotvák között, de nemzetközi szinten is figyelemre méltó darabja a hetvenes-nyolcvanas évek borotvapiacának. (Ezt most sikerült igen nyálreklámosra fogalmazni, lényeg hogy jól néz ki, na.)
Sőt, mondjon bárki bármit, de formája, recéi-mélyedései, a fekete hengerrel megspékelt piszkosfehér-világosszürke szín által keltett összhatás egyértelműen a Star Wars birodalmi rohamosztagosait juttatja eszünkbe.
Működése amúgy precíz, a munkája korrekt, bár a nyitóhenger körüli rész szélessége (ez fönt majdnem három centi!) olyan sokat kitakar az arcunkból, hogy fokozottan érzésből kell vele dolgozni, és a különféle szőrformázásokat, illetve anyajegyek, bibircsókok óvatos kerülgetését igen nehézzé teszi.
És akkor jöjjön a megcsalatás... Végeztem a fényképezéssel, a fejemben szépen kezdett összeállni a poszt szövege, benne a koncepció és a dizájn fölöttébb eredeti jellegének dicséretével. Már csak az ihletet vártam, amikor beütött a mennykő.
Épp külföldi borotvafórumokon keresgéltem képeket valamiről, amikor egy topikot görgetve, a kijelzőt fél szemmel figyelve az alábbi kép ugrott a szemem elé.
Asztaqurva! Hát ez az Astra! Csak épp nem Astra, hanem Schick! Egy pillanat, és már dőlt is össze bennem a csehszlovákok korabeli borotvaügyi innovativitásának alapjaira épített diadalív. Hiába, nil novi sub sole. Sőt, Schick itur ad Astra... (Bocsánat.) Persze, hogy vadul kezdtem keresni tovább, és találtam is: létezett ez más színösszetételben, fekete test-szürke henger változatban is, sőt, az eredeti, kanadai szabadalmi leírást és rajzokat is megleltem.
Hogy aztán az Astra 501 valami korrekt, a Schickkel kötött liszenszügylet eredménye volt, vagy csak a szokásos, a vasfüggöny elszigetelő biztonsága mögött jellemzően végrehajtott szemtelen lopeckó, ki tudja... (Tippem azért van.) Egy dolog azonban biztos – és ezzel azért csalódott lelkemnek is jóval könnyebb: az Astra 501 akkor is sokkal sztárvorzosabb, mint az eredeti!
Képek: Pamacs és penge, shavemyface.com
Utolsó kommentek