Nemrég kétszer egymás után is voltam pár napot Lengyelországban. Természetesen eleve úgy mentem, hogy márpedig Wars borotvakrém nélkül nem jöhetek haza. Nem is jöttem, sőt.

Én ahhoz a „kis generációhoz” tartozom, amely a hetvenes években lengyel viszonylatban Lolka és Bolkán meg bocikaramellán szocializálódott, majd a nyolcvanas évek elején a gimnáziumban lelkesen sustorgott a Solidarnosc-ról, és azt is tudta, hogy kik az SBB. Csupa pozitív emlék tehát. Az pedig, hogy ha már mostanság megyek, akkor vegyek és kipróbáljam a Wars borotvakrémet, már csak természetes, ugye. Mert itthon nemigen lehet kapni, ráadásul a Warsot a Badger & Blade-en összevissza dicsérik – de hát a B&B-n mindenféle „egzotikus” kis európai márkáért módfelett tudnak rajongani és ennek megalapozottságáról mégiscsak személyesen lehet igazán meggyőződni.

Meg különben is, ha az ember utazik, akkor a helyi jellegzetességek, ugye, azok fontosak. Mindenkinek a maga szája íze szerint – szó szerint is, ezért aztán vettem persze Żubrówka vodkát (a fűszálas bölényes), meg Wyborówa vodkát (a nagy klasszikus), meg Luksusova vodkát (ezt meg azért, mert rozs helyett ez tisztán burgonyából készül) – meg persze krówkát is dögivel. Aki nem tudná, a krówka magyarul a bocikaramella vagy lengyel karamella – de figyelem, van ám majd' egy tucatnyi márka is belőle, és a legtöbb helyen kimérve lehet kapni, jó frissen. Én teszteltem vagy ötfélét, a legjobbnak a Krówka Wawel (a képen a fekete bocifoltos) bizonyult – na de hagyjuk is most már a vodka-krówka vonalat, elvégre nem gasztroblog vagyunk, és térjünk a tárgyra.

Na nézzük. Először is: nekem valami miatt olybá rémlik, hogy a Warsot a rendszerváltás előtt lehetett itthon kapni. Aztán lehet, hogy ez csak valami tévképzet, mert ebben idáig senki sem tudott megerősíteni. A tubus fém, és meglepően kicsi: csupán 65 grammos, ami tényleg nem sok, ha azt nézzük, hogy a tubusos borotvakrémek derékhada 100, de a nagyobbak 150 grammosak, és már a 75 grammos is kicsinek számít. A kupakot lecsavarva az első szagolgatás egy hagyományos szappanillatra épülő citrusos jelleget mutat. A habot verve ez ki is teljesedik, egyértelműen a citromos, lime-os krémek közé tartozik, méghozzá abból a fajtából, amelyik nem közvetlenül a gyomornedveinkre hat. Nekem ez fontos, nálam ez ugyanis vízválasztó: ami direktben „kajás” – legyen az kókusz, mandula vagy a lime-ok „citromtortás” változatai –, azt az arcomon valahogy kevésbé szeretem. Nyilván, mert én is afféle „kajás” vagyok... A Wars-é ugyan nem a legkifinomultabb, a reszelt héj illóolajára épülő illat, de mindenképp kellemes, a lime-műfaj kedvelőinek nem okoz csalódást.

A hab tökéletes: jó sűrűségű, szép állagú és megfelelően tartós is, nem szárad hamar az arcra. A bőrt sem szárítja és jó siklást biztosít – ha az ár-érték arányt nézzük (1-2 euró között kapható), a Wars, kérem, még a kis tubustérfogat ellenére is tökéletesen besztbáj kategória. Nála jóval drágább angol krémek sem dolgoznak jobban.

A B&B-tagok tapasztalatai tehát helytállók. A következő részben pedig, mivel ezekből is vettem, a Wars testvérét, a Lidert, illetve a vetélytárs-márka, a Bond egyik tagját, a Spacequestet is kipróbálom. Az már most látszik, hogy érdemes lesz megjegyeznünk, hogy mondják lengyelül a borotvakrémet: krem do golenia.

Képek: Pamacs és penge