Qk@, a győri hagyományos borotválkozós szindikátus oszlopos tagja meglepett három darab Apollo pengével. Mire végigolvassátok a posztot, már csak egy kérdésetek marad majd: hát barát az ilyen?

Amikor a pengékre néztem, a kifejezetten régies dizájntól azt hittem, hogy biztos valami bolhapiacról szerválta őket. De nem, épp ellenkezőleg: a Douglas parfümériában vásárolta, méghozzá élete legrágább borotvapenge-beruházásaként: 2500 forintért a tízes dobozt. Aha, jól látjátok, kétezeröccázé', és én ugyanígy nem kaptam levegőt, mint ahogy most ti sem. Már azt sem gondoltam volna, hogy a Merkurnál (kb. 1500 Ft/10-es doboz) még drágábban is lehet itthon találni zsilettpengét, ráadásul a Merkur ár-érték aránya is minden eresztékében recseg-ropog, hát akkor vajon mit ad ez?

Na, igazából épp erre volt kiváncsi Qk@ is, és ezért adta őket, hogy próbáljam ki, s így kiderüljön, nála van-e a hiba, vagy a pengében. Nos, a teszt megtörtént, és legalább tíz másodpercig is eltartott – úgy, hogy ebből három-négy másodperc eleve azzal telt, hogy az első két húzás után a borotvát magamtól eltartva, felvont szemöldökkel csak értetlenül meredtem rá. A két tépős húzás után még becsületből adtam esélyt egy harmadiknak is, aztán már csavaroztam is szét a háromrészest, hogy dobjak bele egy másfajta pengét. Valami nagyon nincs rendben ezzel az Apollóval.

Pedig egyébként hihetetlenül látványos a sötét tintakék acéljával (és az milyen jól néz ki, ahogy ezzel a színnel a széleken kilóg a borotvából!), a csomagolás is fölöttébb rokonszenves, a feliratok pedig (Solingen, made in Germany, svédacél stb.) abszolút bizalomgerjesztőek. Csak működni nem működik a drágám.

Elkezdtem utánanézni, miről is van szó. A német borotvafórumokon persze ismerik, és ott sincsenek nagy véleménnyel róla, sőt, többen egyenesen használhatatlannak tartják. Az is kiderült, hogy 2005-2006 körül több német kereskedőnél is föltűnt, illetve a jelenleg is működő Apollo-honlapon is fönn van, de ott is „amíg a készlet tart” megjegyzéssel – és lehet, hogy az sem véletlen, hogy nem is borotva-, hanem csak sima pengeként, a sniccer- és egyéb utántöltők mellett. Minden jel arra mutat, hogy egyszerűen egy jelentős mennyiségű, több évtizedes tétel került a piacra (és így a Douglashez is), amelynek manapság leginkább gyűjtői értéke lehet, használati már nemigen. (A régi penge egyébként egyáltalán nem biztos, hogy használhatatlan – de erről majd egy későbbi posztban még írok.) Illetve persze a minőség, a használhatóság még mindig csak egy dolog – vannak más rossz pengék is a piacon – de ott van még az ár is: hogy a fenébe kapott ez ilyen irreálisan magas árfekvést?

Na mindegy is, a lényeg, hogy óvakodjatok tőle. Én szóltam. Aki nem hiszi, annak van még nálam kettő...

Képek: Pamacs és penge