A minap az USÁ-ban földobták a témát, és most sokfelé bulvárosan dagasztják a tésztát: Marilyn Monroe meg Liz Taylor az arcát is borotválta. Úristen!

Csak a lényeget hagyják ki (gondolkodni meg minek, arra nem harap a bulvár): hogy a hollywoodi dívák nem azért szőrtelenítették az arcukat, mert olyan bajuszuk meg szakálluk volt, mint egy alsó-hátsó extremadurai spanyol öregasszonynak. Nem, hanem mindketten (és minden bizonnyal nagyon sok más korabeli színésznő is, legfeljebb nem biztos, hogy borotvával) azért csinálták, mert különben a mozivásznon, midőn egy nyolcszázezer wattal bevilágított premier plánban (de akár még sima szekond plánban is) a szívdöglesztő csávó karjaiba omlanak, egyenként lehetne megszámolni az arcukon a pihéket. Ami egy mozifilmben természetesen már akkor nem volt kívánatos, de hát digitális utómunkálatok még nem álltak rendelkezésre. Photoshop sem, persze, de a fényképeken a retus azért legalább működött.

Ráadásul a pihés női arcszőrzet egészen másmilyen, mint a miénk, csúnya drótkefe-sörtés férfiaké: nem az, nem úgy és nem olyan gyorsasággal nő. (Nyilván Marilyn, Liz és a többiek sem naponta szedték le.) A nők arcán főleg vellus (pihés, puha, pigmentben szegény), míg a férfiakén az androgén hormonoknak köszönhetően erős szálú, sötét, terminális szőrzet nő. Az persze örökzöld téma (és gumicsont, lásd a cikkek kommentjeit, gyakorlatilag nem is szólnak másról), hogy a borotvált pihés szőrzet idővel erősödik, sötétedik-e, vagy sem – az azonban biztos, hogy egyre általánosabban elterjedt vélemény az, hogy nem. (Ehhez persze nem a módszerüket egyedül üdvözítőnek tálaló, lézeres epilálási szolgáltatásokat nyújtó cégek véleményeire kell adni, mert azokból természetesen csak az derül ki, hogy bármely egyéb szőrtelenítési módszertől minden nő rohamvást gyapjasmajommá változik.)

Marilyn, a Pamacs és penge veled van.