Na tessék, már műgyűjtök is, vagy mi. Még decemberben, egy aukción sikerült megnyernem ezt a nagyon kedves rajzot, amely ráadásul egy eredeti Molnár C. Pál.

Szerencsére túl sokan nem hajtottak rá, de pénzről amúgy se beszéljünk: a művészet ennél jóval magasztosabb dolog. Plusz a feleségem is olvassa a blogot. Molnár C. Pálnak külön örültem, mert elég régóta van szerencsém ismerni az unokáját és a Ménesi úti műterem-múzeumot is. A legszebb azonban az, hogy csupán most, e poszt előkészítése közben, a róla szóló szócikkeket olvasgatva fedeztem föl, hogy MCP illusztrálta Kosztolányi Dezső Alakok című portrékötetének 1929-es kiadását. Namármost, ha emlékeztek, pont ebből a műből tettem én közzé itt a Borbély című írást. Szép kerek történet lett, szeretem.