Borotvakés-kedvelők és -gyűjtők számára különösen érdekes hazai mű jelent meg: Kések, borotvák, ollók, vágó- és szúrófegyverek védjegyei, az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország 1876 és 1945 közötti időszakából. Nézzük csak meg közelebbről.

Recska Endrének nem ez az első ilyen témájú műve. Korábban, a szakmájához szorosan kötődően a fafeldolgozó vasszerszámok védjegyeiről írt egy hasonló könyvet, és annak az anyagnak a gyűjtésekor keltették föl a figyelmét a kés-, beretva, olló- és fegyverkovácsok szép védjegyei.

Van már egy hasonló könyvem: az amerikai késes és borotvás gyűjtői körökben igen ismert Goin's Encyclopedia of Cutlery Markings, amely az USA-beli és az ott is bejegyzett külföldi védjegyeket mutatja be bowie-kések, zsebkések, borotvakések, biztonsági borotvák és biztonsági borotvapengék viszonylatában. Jó az is – de hát amerikai. Európa tekintetében csak szűkebb helyi viszonylatokban találtam hasonló munkákat, a most megjelent könyv tehát nemcsak magyarországi, hanem európai léptékkel is értékes mű.

Mintegy nyolcszáz védjegy szerepel benne, amelyek mind-mind a Monarchia és később Magyarország területén bejegyzett védjegyek. Nem a létező összes, amit a gyakorlatban itt-ott és ezen-azon láthatunk, ugyanis sok gyártó nem tartotta fontosnak a védjegy biztosította oltalmat. Így a könyvben szereplő gyűjtemény valójában csak egy része az 1867-1945 közötti időszak összes jelének – de az összes, amit hivatalosan is lajstromoztak. Ennek megfelelően igen-igen reprezentatív, rögtön meg is találtam benne néhány olyan magyar készítőt, akiktől nekem is van borotvám: a korábban egy cikkemben már bemutatott Dreszmann Károlyt, aztán Meixner Jánost (igaz, az én borotvám Meixner János Sopron, és nincs rajta ez a szomorúképű halacska), illetve a szintén neves Zaorál Jánost is (akinek újpesti gyárát egy kevésbé felelős viselkedésű utódja állítólag egyszerűen elkártyázta). 

A védjegyek nem ábécésorrendben, hanem lajstromozásuk időpontja szerint, kronológiai sorrendben szerepelnek, az eredeti bejegyzési szöveggel és adatokkal. E rendszerezési mód sajnos nem teszi lehetővé a név szerinti keresést, ami persze jó lenne, de hát ne legyünk telhetetlenek. Ha a nevek alapján közvetlenül nem is, egy, a védjegyek motívumai szerint csoportosított keresési segédletnek köszönhetően a lista azért egész jól kereshető: állat, madár, hold, horgony, kard, kereszt, korona, nyíl, pipa stb. kategóriák szerint is kutakodhatunk a birtokunkban lévő eszköz eredete után. 

Mivel védjegyet nem csak helyi, hanem importmárkákra is jegyeztettek be, a jelek mintegy harmada sem nem magyar, sem nem osztrák, hanem egyéb külföldi, köztük egy sor ismert solingeni német, sheffieldi angol, thiers-i francia vagy eskilstunai svéd márkával. Találkozhatunk tehát a DoVo-emberkével, a Wüsthof-szigonnyal, az Ern-sassal, a Henckels ikonikus ikreivel – akiknél is érdekes felfedezést tettem: a számos ikerpár-variáció mellett léteztek hármasikres változatban is! Én eddig ezt sehol sem láttam. (Egyébként másnak is föltűnt már, hogy – létszámtól függetlenül – a Henckels-ikrek úgy mennek, mint az egyiptomiak?)

Nagy örömömre egyik kedvenc használatos borotvámnak, ennek a kígyófa nyelű Böntgen und Sabinnak (a tengerentúlon leginkább BonSa-ként ismert) hetyke csíkoszoknis-magasszárú focicipős-focilabdás védjegyét is fölleltem.

A védjegyek között gyakran bukkanunk kifejezetten bájos dolgokra is. Ilyen például egyes állatok néha fölöttébb naiv, gyermekrajz-szerű ábrázolása. Naná, elvégre igencsak valószínű, hogy a dualizmus korában – bár a Fővárosi Állat- és Növénykert már a kiegyezés előtt egy évvel megnyílt – még nem sokan rendelkeztek személyes élményekkel például kengurukat illetően.

Kedvesek a közlekedési eszközök is – ne feledjük, a XIX. század végén, a XX. század legelején vagyunk. Egy ilyen autó 1912-ben, a bejegyzéskor még nagyon komoly dolog volt, és minden bizonnyal a luxus és az exluzivitás képzetét volt hivatott kelteni a Georg Gymorek czég, Wienben (sic) termékeit illetően.

Néhányan a humornak sem voltak híján, nagyon helyes. Íme a nyuszit borotváló róka, illetve a nagy szerepcsere: a rókatolvaj liba. (Aki valaha is tanult németet, aligha úszta meg a Fuchs, du hast die Gans gestohlen c. dalocska tanulása és éneklése nélkül, a védjegy körüli szöveg is e dal címének kifordított változata.)

Régi borotvakések kedvelőinek, antikvitások iránt fogékonyaknak tehát igen érdekes olvasmány, gyűjtőknek pedig végképp alapmű ez a könyv. Persze nincs, nem is lehet benne minden, de ha a saját borotvapéldányainkat épp nem is találjuk meg benne, akkor is kiváló, időutaztató olvasmány és történelmi, ipartörténeti kordokumentum – ráadásul a mi nyelvünkön és a saját műfajában teljesen unikum is. Hajrá, lehet jelentkezni érte Endrénél.

Technikai adatok: a könyv 272 oldal, fekete-fehér, 15 x 21 cm, ára 2800 Ft, megrendelhető a szerzőnél telefonon (06/30/551-48-85) vagy emailben (recskae@pr.hu), de Budapesten egyeztetés esetén a személyes átvétel is megoldható.