Ha Horvátország, akkor Ralon vagy Brinell. Az előbbi már volt, hát most jöjjön a Brinell – méghozzá helyben, hamisítatlan kulőr lokállal és némi búvárszakmai kitérővel.

A helyben azt jelenti, hogy épp Horvátországban, ott is Dalmáciában nyaralunk, és végig Brinellt használok. Méghozzá elég gyakran, pedig nyaralás alatt nemigen szoktam erőltetni a borotválkozást, és akár egy hétig is elvagyok nélküle – tovább nem nagyon, mert addigra viszont már viszket és csikiz a szőr, le vele. Itt azonban speciális helyzetet teremt a tenger és a búvárkodás, így bizony, horribile dictu, kétnaponta megborotválkozom valamelyik Brinellel – ilyet még munkás hétköznapokon sem nagyon teszek. S hogy miért pont kétnaponta? Nagyjából ilyen intervallumot bír ugyanis a maszkom eresztés nélkül. Merthogy a borosta elég logikusan a jól szigetelő tapadás ellen dolgozik, és az én borosta-maszk konstellációm azt adja, hogy a harmadik napon már erősen szivárog befelé a víz. Palackos búvárkodásnál egy folyamatos, de nem túl intenzív szivárgás nem annyira zavaró, mert az egy lassabb, statikusabb műfaj, és van idő menet közben, a víz alatt ürítgetni a maszk alján összegyűlő vizet (megvan ennek a technikája), és ha úgy tartjuk a fejünket, némi víz nem is zavarja a látást vagy a szemünket. A szabadtüdős merülés azonban más, az dinamikus dolog, lebukáskor fejjel lefelé, függőlegesen megyünk, aztán majd fordítva, fölfelé nézve emelkedünk, a maszkban lévő víz összevissza csapódik, bele a szemünkbe is – nem állapot, na, ezért aztán borotválkozni kell, nincs mese.

A Brinellek esetében én ezt a piros Classic (Natural) és a zöld Sensitive (Aloe vera) változatokkal teszem. Létezik még egy harmadik, kék verzió is, az a mentolos. Megemlítendő egyébként, hogy Horvátország igen hagyományosborotválkozás-barát ország, minden üzletben találni borotvakrémet (szappant nem, azt nem is láttam sehol), néhol egészen komoly választékban. Íme például a hozzánk legközelebb eső Kerum (az egyik helyi közértlánc) kínálata: láthatjátok, Brinell, Ralon, Nivea, kétféle Wilkinson és háromféle Palmolive – mi ez, ha nem a bőség zavara?

A Brinell márkát egyébként Eszéken (Osijek) gyártja a Saponia nevű vállalat, amely nem mai gyerek, szép közép-európaiasan kacskaringós gyökerei még a történelmi Magyarország idejére, egy bizonyos Reinitz Sámuel szappanfőzdéjéig nyúlnak vissza. A borotvakrémek papírdobozban és 70 ml-es fémtubusban vannak, nagy, fejreállítást lehetővé tevő kupakkal. A minőségükre túl sok szót nemigen lehet fecsérelni: már többször említettem, hogy egy megbízhatóan működő, egyszerű és olcsó borotvakrém a kozmetikai cégeknek sima ujjgyakorlat kell, hogy legyen, méghozzá a leginkább csak elrontani lehet kategóriából – majd' százéves receptúrákról beszélünk, amelyeket elég kikeresni és betartani. Nincs ez másképp a Brinell esetében sem: egy-egy fogmosásnyi nyomat a két orcára, arcon habosítás, és korrekt habot, rendes síkosítást, megfelelő hidratálás kapunk – kész. Alapban, snellben sem ceremónia, sem eredmény szempontjából nem is kell több.

Ami az orrunkat illeti, a Classic/Natural kellemesen semleges illatot ad, azt, amit ma leginkább retrónak meg nagypapásnak nevezünk és szeretünk. A Sensitive/Aloe vera pedig tökéletesen hozza azt a selymesen zöldnövényes, elegáns illatot, ami általában az aloe verás borotvakrémek és kozmetikumok sajátja – innentől ízlés dolga, én szeretem. A Brinellt a horvát közértek meg egyéb boltok kábé 10 kunás, azaz mintegy 400 forintos áron vesztegetik, ami igen kellemes ár-érték arányt ad – mindent összevetve a Pamacs és penge lelkesen ajánlja a márkát. Most pedig megyek, lehúzom a mai szőrt, és irány a tenger, meglátogatjuk a házi polipunkat, hogy töltötte az éjszakát.