Emlékeztek, volt már egyszer itt egy lengyel hullám, hát most jöjjön egy spanyol is, mi bajunk lehet. A Myrsol és a Vie-Long után szorosan: íme a Lea rúdszappan.
A Lea a Lascaray S.A. vegyipari cég márkája, az anyacéget 1823-ban alapította Juan Bernardo Lascaray, akkor még csak egy kis faggyúgyertya-üzem képében. Szép dolog, hogy a vállalat azóta is nemhogy spanyol tulajdonban van (a fent említett hullámban nemsokára szintén sorra kerülő La Toja bizony már a Henkelé), de annyira családi is maradt, hogy jelenleg épp az ötödik generáció, s konkrétan négy Lascaray-unokatesó irányítja. A Lea, mint kozmetikai és személyi higiénés divízió a termék- és tevékenységbővítés jegyében a hatvanas években született, és borotvakrémben máig a spanyol vezető márka.
Utóbbiból jelenleg van érzékeny bőrre való, mentolos, nem habzó, sőt még egy „Profesional” fedőnevű, borbélyoknak kiszerelt 250 g-os óriástubusos változat is – szappanból pedig jelen tesztünk tárgya, a rúdszappan.
Nagyon rokonszenves kiszerelésű: a rúdszappanok többsége ugye vagy simán sztaniolba tekerve (Arko), esetleg egy műanyag foglalattal is kiegészítve (Wilkinson, Speick, Palmolive) érkezik. A teljes tubusos csomagolás (Lea, La Toja, Tabac, Taylor) már ritkább. Márpedig ez igen praktikus dolog, ha a rúdszappant – amely méreténél és tulajdonságainál fogva pont, hogy ideális utazófelszerelés is – hurcolászni szeretnénk.
Nos, a Lea, mint a képen is látható, ilyen tekintetben tökéletes: az alsó foglalat egy jól illeszkedő, átlátszó tubusban folytatódik, a tetején három lyukkal a szellőzéshez meg a száradáshoz. Pirospont. Ami kevésbé dicséretes, az az, hogy a foglalat nem tart olyan jól, mint például a Wilkinson meg a Speick, mert a Lea az utóbbiaknál kisebb átmérőjű és hosszabb, így könnyen kibillen a műanyag talpból, és leginkább a szappan tövét kell fognunk kenegetéskor.
A Lea használat előtti illata tőlem szintén nem kap pirospontot: az afféle „háztartási tisztítószer-friss” vonalba illeszkedik, azaz leginkább magukat citromosként definiáló mosó-, mosogató- és illatosítószerekre emlékeztet – de engem leginkább is a nyári kerti asztalokon használatos citronellás szúnyogriasztó-gyertyákra és mécsesekre. Mindez főként a geraniolnak köszönhető: utóbbi a citronellollal (ez de szép így, szótagoljad fennhangon, és rögtön elkezdesz ütemet ingatni a fejeddel!) együtt minden bizonnyal a legolcsóbb illatanyagok közé tartozik, és valóban van rovar- meg szúnyogriasztó hatása is.
Na persze ennyi pénzért ne is várjunk a Nyugat-Indiákról származó eszenciális zöldcitrom-olajat a Leába, ráadásul az illat annyira nem is intenzív, hogy ne tehessük ab ovo túl rajta magunkat. Nem is tartós: már pamacsoláskor kezd eltűnni, a borotválkozás után meg nyoma sem marad, azaz utána bármilyen más aftersév-illat is nyugodtan jöhet, márpedig ez akár jó pont is lehet.
Gyorsan ad megfelelő habot, siklatja a pengét rendesen, és engem nem is szárít (sosem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ezen faktor igen szubjektív, azaz tesztben nem szabad egyetemes érvényességet tulajdonítani neki). Tökéletes arconhabosító szappan, már a maga műfajában, persze. Semmi luxus, semmi sznob felhang, utazásra – vagy épp ellenkezőleg, stacioner szappannak az apósék telkére – kiváló. Ha valaki épp Spanyolország felé jár, nyugodtan vegyen egyet magának.
Régi hirdetések: todocoleccion
Utolsó kommentek