Itt volt, éveken át az orrom előtt a legjobb pamacsáztató-edény, és erre csak nemrég jöttem rá.

Ez, kérem szépen, egy hengeres kerámiaedényke. Úgy tizenévvel ezelőtt Spanyolországban vásároltuk, vele, aki azóta a feleségem lett. Szerinte ugyan valami pástétom volt benne, de nem jól emlékszik, mert vaníliapuding vagy katalánkrém volt az, emlékszem, hogy hűtőpultból vettük ki, meg még a fóliára is a tetején. Helyre kis csuporka, belül teljesen mázas, kívül pedig a fölső fele. Méretei kifejezetten pamacsáztatásra predesztinálják. Nyolc centi magas, öt és fél belső átmérőjű, így az átlagosnál valamivel nagyobb szőrköteg is belefér még (legfeljebb kicsit össze kell szorítani, mikor beletesszük), és szépen, viszonylag függőlegesen áll, nem ázik a (fa)nyél. Plusz megadja az a jó érzést, hogy nem pocsékolunk, hanem egész kevés vízzel megoldjuk a feladatot.

A csupor alján a C. Meridiano, Vila Real felirat olvasható. Utánanéztem, a Cerámica Meridiano családi vállalkozás, és kerámiából készítenek többek között ilyen környezetbarát, újrafelhasználható, újrahasznosítható csomagolóanyagokat. Az én csuprom a vörös kerámiamasszás sorozathoz tartozik.

Aki még nem tudná: a borzpamacsot azért kell áztatni, mert a borzszőr megszívja magát vízzel – épp ezért szeretjük: így még több habot képez és vesz föl. A disznó nemigen teszi ugyanezt, azt elég a csap alá tartani. Ennek ellenére én azért disznópamacsot is áztatom, hisz meddig tart belelállítani egy edénybe, amíg amúgy is összepakolom a kellékeket. Ártani biztos nem árt. E tekintetben amúgy is elég megosztott a pamacshasználók tábora, különböző ideológiák mentén van, aki csak a borzot, van, aki meg pont csak a disznót áztatja, s természetesen van, aki egyiket sem… Valószínűleg minden módszer védhető és támadható is, a lényeg úgyis a megszokáson, a saját rituálénkon van.

Szerintem áztass csak nyugodtan, és ha Spanyolországban jársz, vegyél ilyen vaníliakrémet, edd meg és a csuprot ki ne dobd!

Kép: PésP