„Így borotválkozom késsel én” videókkal YouTube-ot lehet rekeszteni. Ezek úgy filmes kivitelezésükben, mint borotválkozási módszertanukban igencsak különböző minőségűek, én pedig szándékosan nem is fárasztalak benneteket ilyenekkel. Ezt itt most azért mutatom be, mert minőségi, jól vágott, informatív mű, kezdők tényleg tanulhatnak belőle, de haladóknak is van benne néhány valóban figyelemreméltó dolog és ötlet. Kommentár alant.

 Nemrég kétszer egymás után is voltam pár napot Lengyelországban. Természetesen eleve úgy mentem, hogy márpedig Wars borotvakrém nélkül nem jöhetek haza. Nem is jöttem, sőt.

 Van egy borotvám Léber Kálmántól. Ennek kapcsán derült ki anno, hogy Budapest nagy ismerője és szerelmese, N. Kósa Judit már írt is őróla. Amikor pedig ezt én is megjelentettem, kiderült, hogy Imi barátomnak még Léber Kálmán ominózus könyvecskéje: A borotva éle és a borotválkozás is megvan. (A mázlista.) Kölcsön is adta, és fogok szemezgetni belőle – a tartalmának megfelelően persze főleg technikaibb dolgokat, de mivel Kálmán bácsi a jelek szerint igencsak szeretett írogatni, sőt, konkrétan fűzfapoéta is volt, elsőnek jöjjön egy kis irodalom.

 Szakmai kiránduláson voltam Székesfehérváron, Flaschner Kálmán üzletében és műhelyében. Gyerekek, borotvakés-ügyben nagyon nincs veszve a haza. Állakat felkötni.

 Aki manapság némileg különlegesebb biztonsági borotvát szeretne magának – még emberi áron, nem ilyenen –, de mondjuk nem szándékozik az eBay-en vadászni ritkább prémium Gillette-re (Regent Tech, Aristocrat, Senator...), az vagy a nem túl széles kínálatú aktuális gyártás felsőbb kategóriájából választ (Merkur, Edwin Jagger, Mühle...), vagy például megnézi Bob modelljeit.

 A Castle Forbes drága. S hogy megéri-e? Kipróbáltam a lime-os borotvakrémjüket, és számomra ez már nem kérdés: a maga műfajában kétségtelenül csúcskategória, és igen, megéri.

 Armando Rotoletti fotográfus 1991 és 1993 között készített szakmatörténeti és néprajzi jelentőségű képriportot Szicília borbélyműhelyeiről és borbélyairól – akik minden bizonnyal a hagyományos értelemben vett borbélymesterség utolsó mohikánjai közé tartoznak.

 Nakéremszépen, elmúltak a távollevős idők, aktivizálódunk újra. S tesszük ezt rögtön egy újabb régi, olasz örökzölddel (örökzöld, érted!...). Mióta az eszemet tudom, édesapámnak ugyanaz az illat a kedvence: a Pino Silvestre. Épp vettem neki némi frissítést, úgyhogy meg is vizsgálhatjuk közelebbről.