Van egy borókafajta, amelyet franciául cade-nak (ejtsd: kád) neveznek. Latin neve Juniperus oxycedrus, magyarul spanyol vagy vörös boróka. A Mediterráneum azon sűrű, bozótos növényzetének egyik jellemző eleme, amit Korzikán maquis-nak (ejtsd: máki, de ritkábban és az olaszból magyarosan mondhatjuk azt is, hogy makkia), Provence-ban garrigue-nak (ejtsd: gárrig) neveznek. E borókafajta nevét viseli a L'Occitane (ejtsd: lokszitán, egyben ígérem, francia nyelvlecke vége) egyik termékcsaládja.

S hogy miből gondolom, hogy ez lehet a világ talán legritkább növénye? Hát onnan, hogy a nevét viselő, a belőle nyert eszenciális olajjal is készült L'Occitane borotvakrém 4950, a 75 (!) ml-es borotválkozás utáni balzsam pedig 6950 Ft. De nem ám egy Andrássy úti, mondjuk a Louis Vuittonéval szomszédos luxusüzletből, hanem sima webshopból. Hagyok egy kis időt a sokk földolgozására.

Rutinos webvásárlóként és némely magyar forgalmazó esetenként megkérdőjelezhető erkölcsiségű árképzését ismerve persze rögtön megnéztem, mennyi ugyanez a franciaországi és az USA-beli „gyári” L'Occitane webshopokban (nem nehéz, szokás szerint a főoldalról ország szerint léphetünk tovább): 15,50 és 22 euró, illetve 28 és 29 dollár. (Mellékszál: valaki magyarázza már meg, hogy az milyen árpolitikai logikán alapul, hogy a két termék közötti árkülönbség Európában kb. 10, az USÁ-ban meg csupán 1 (!) dollár?) A magyar és a francia ár tehát nagyjából, jóindulatúan (de tényleg csak nagyjából, jóindulatúan, mert nekünk, magyaroknak még így is egy ezressel többet kell fizetnünk) hasonló, és már ez is valami.

Külcsínben a L'Occitane jó érzékkel lovagolja meg a „szándékosan túl egyszerű külsőm átlagon fölüli minőséget rejt” vonalat: sima, festetlen fémtubusok, egyszerű vignyettával. Mindez persze sokkal jobban tetszene, ha tényleg valami szeplőtelen, szemérmes árú kézműves termékről lenne szó, jelen esetben azonban leginkább az jut eszembe róla, hogy ügyes a marketingosztály, és jól belőtte, mivel lehet még jobban kábítani a célcsoportot. S hogy a Cade hogyan muzsikál? A borotvakrém illata elegáns, kellemes, diszkrét, növényi jellegű. Ez jó. Hanem habot azonban nem nagyon képez. Ez pedig nem jó. Ami lesz, az is benn marad a pamacsban, az arcra csak egy vékony réteg kerül. Az első kör után meg már a pamacsból is alig akar előjönni valami. Jön a cselezés, egy kis plusz víz a bögrébe, hátha ezzel kicsalogatjuk az esetleg túl sűrű masszát a sörték közül, de nem: csak nagy, vizes habpöttyök kezdenek csöpögni az arcomról a mellemre és a mosdóba. Mintha a krém egyszerűen eltűnt volna a pamacsból. Nincs mese, nyomok még egy ugyanakkora (nem kicsi, a krémmel nem szoktam takarékoskodni) adagot a bögrébe, és így már nagyjából rendbejönnek a dolgok. Már hogy a gyakorlatban, az arcomon. Mert azért az, hogy márkától függően három-, hat-, sőt, az egyébként kiválóan teljesítő (igaz, a szabad gyökök ellen ígérni semmit sem tudó) Figaró és Barbon krémekhez képest nyolcszoros áron a Cade-ból ráadásul kétszer-háromszor annyit is kelljen nyomni egy borotválkozáshoz, az bizony nagyon nincs rendben... Mivel amúgy empatikus és igazságos gyerek vagyok, az is eszembe jutott, hogy talán egy elöregedett tubussal van dolgom, de ez meg azért lenne furcsa, mert van egy pár tényleg ősöreg, „tubusalja” maradékom, és mindegyik ugyanolyan jól működik, mint újkorában.

A borotválkozás utáni balzsam azonban kiválóan teljesít. Ugyanaz a finom, tartózkodó illat, amely a fent említett borókából, továbbá szantálból, olasz szalmagyopárból (menőbb nevén immortelle) és rozmaringból táplálkozik. Nem túlságosan tartós, de hát ez is a diszkréció jellemzője, és számomra kifejezetten pozitív. Nem a folyós, vizes balzsamok közé tartozik, állaga inkább egy laza krémé: shea- (karité-) vaj és nyírfakivonat az alapja. Könnyű szétteríteni, nem túlságosan zsíros és jól hidratál. Nyárra nem érdemes ezt választani, télen, hidegben, hóban-szélben azonban kiváló. Az árát viszont – legalábbis nekem – ez sem éri meg (no hiszen, majd 7000 forintért 75 millilitert..., és még nagyzolni sem lehet vele, hogy idess apám, ez a legújabb hugóbossz), mindenesetre a borotvakrémhez képest legalább hibátlanul működik, tényleg minőségi termék és kicsit kedvezőbb állásba billenti a mérleget. Ez a mérleg persze szigorúan az enyém, és a következőket mutatja: hibás borotvakrém, kitűnő borotválkozás utáni balzsam – sajnos mindkettő nyugat-európai mércével is magas, itthon pedig szimplán szürreális áron.

Képek: Pamacs és penge, Wikimedia Commons