Csak egy versike. De milyen!

Szépe Ernő már többször is szerepelt a PésP-n. Ez a verse most nem saját találat: Cs. Zolinak köszönhetjük. Az azonban nem lehessen, hogy a blog hosszú álma ellenére is itt helyet ne kapjon – ébresztő, hé! A Nyugat 1916. 11. számában jelent meg.

Szereti a borbély
A habot keverni,
Habbal az embernek
A képét beverni,
Kezivel dörzsölni
Körbe, körbe, körbe,
Hullámot kavarva,
Felhőket törölve.

Új habot keverni,
Elkezdeni újra,
És fehér tengerben
Élvez az öt újja.
Meg nem áll, nem fárad,
Játszik mint a gyermek,
Álom, végtelenség,
Víg élet, szerelmek.

(Kép: Fortepan 10213, Budapest, Mester u. 18.)